Minden osztály megemlékezett a kommunizmus áldozatairól

A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja február 25. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Ez volt az első lépés volt azon az úton, amelynek során a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket és így haladt a totális egypárti diktatúra kiépítése felé. A kommunista diktatúra áldozatainak emléknapjának megtartását az országgyűlés 2000-ben határozatban rendelte el. Iskolánk is megemlékezett az áldozatokról.

1.

Kezdetként egy szöveget dolgoztak fel, aminek értelmezésével megértették a félelemben élés és az ártatlan emberek megfélemlítésének rossz voltát. Képekről fogalmaztak meg olyan gondolatokat, melyek megerősítették mindennapi életünk biztonságának, nyugalmának fontosságát.

2/a

Képes történelmi tananyag megtekintése után gyertyagyújtással és rövid történelmi áttekintéssel emlékeztek az előző század más országbeli, valamint az 1947 óta áldozatul esett magyar nemzetiségű polgárokra. 

2/b

George Orwell: Állatfarm című szatirikus regényének rajzfilm feldolgozását tekintették meg. Az állatszereplőket megpróbálták azonosítani az emberi szereplőkkel, majd a mű mottóját igyekeztek értelmezni, miszerint: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”

3.

A megemlékezés elején meghallgatták Az én apám című dalt a Kárpátia együttestől, és megnézték a videóját. Néhány mondatban beszéltek magáról a korszakról is. Szóba kerültek a besúgás, bizalmatlanság, félelem szavak jelentései. Megtekintették a korszak néhány jellemző jelképét.

4/a

Felidézték Sztálin elhíresült mondását: "Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika." Ebből kiindulva számba vették, mely országokban hány közvetlen és közvetett áldozata volt/van a mai napig ennek az embertelen ideológiának. Megbeszélték, hogy azért emlékezhettek meg emelt fővel, mert hazánkban már egy letűnt rezsim bűneiről szabadon lehet emlékezni.

4/b

A megemlékezést egy felolvasással kezdték. Az olvasott szemelvény két visszaemlékezés volt: az egyik a kihallgatásokról szólt, a másik pedig a munkatáborokról. A megemlékezést egy ppt megtekintésével és néma vigyázzállással zárták.

5/a

Megnéztek egy összefoglaló kisfilmet a témával kapcsolatban, a gyerekek pedig nagyon sok személyes tudással egészítették ki a megemlékezést; dédszüleiktől, nagyszüleiktől hallott történetekkel járultak hozzá az ismeretek gazdagításához.

5/b

A diákok annyi videót, ppt-t és nyomtatott anyagot készítettek és gyűjtöttek össze előzetesen, hogy a 45 perces óra kevésnek bizonyult. A megdöbbentő tények, a családi körben hallott kapcsolódó események mélyen elgondolkodtatták a tanulókat, így a szokásos záró beszélgetés tanulmány írásának alapja lehetne a kommunizmusról. A spontán megnyilvánulások legjellemzőbbje: "De jó, hogy ilyen ma már nincs, és ne is legyen!

6/a

Az emlékezés során képekkel illusztrált előadást hallgattak meg, mely után a hallottakról beszélgettek pár szót.  Az áldozatok száma a gyerekeket meghökkentette, főleg miután Magyarország népességéhez viszonyítva is megpróbálták elképzelni, mennyi ember haláláról volt szó. 

6/b

Egy oktatófilm kapcsán emlékeztek meg, melyben világossá vált, hogy a kommunista párt kiiktatta az ellenszegülőket, és így haladt az egypárti diktatúra kiépítése felé, s közben 100 millió áldozatot követelt az egész világon.

7.

Az osztály egy kötetlen beszélgetés keretében emlékezett, majd az osztályfőnöki órán az alábbi linken található filmet nézték meg:

https://www.youtube.com/watch?v=JKKGH2clI6Y

8.

Kis beszámolókat készítettek, majd ezeket osztották meg egymással, így emlékezve az áldozatokra. Örvendetes, hogy a legtöbben tájékozottak voltak a témában, és hogy egyre többen vannak, akik jól kigondolt és felépített szövegüket elő is tudták adni. Sokan saját gondolataiknak és véleményüknek is hangot adtak.